Rítusok és hiedelmek a várandósság idején bizonyára fontos lehet számodra is, hiszen az életünk változások sora, de egy nő életében a legnagyobb testi-lelki és környezeti (bio-, pszicho- és szociális-) állapotváltozás, átalakulás a várandósság és a szülés időszakában zajlik. Az addig kimunkált megküzdési stratégiák egyensúlya felborul, mert az eddig nem ismert helyzetekkel találkozva a megszokott problémamegoldás nem minden esetben alkalmazható.
Mégis fontos támpontot jelenthet az időszak újratervezésében, így már most a cikkem elején engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy létezik egy jó út, egy jó módszer, amit én magam is átadok a Párkapcsolati fókuszú szülésfelkészítő konzultációkon.
A várandósság egy normatív krízis
A várandósság időszaka és a szülés normatív krízissel jár, azaz az életutunk szerves részét képezheti, de eközben fokozottan sérülékennyé tesz a minket. Igaz egyúttal óriási növekedési, fejlődési lehetőséget is rejt magában.
Vannak olyan váratlan helyzetek, amikkel sokkal nehezebb megküzdeni, ezek esetlegesen előforduló eseményekhez kapcsolódnak (pl. váratlan haláleset, baleset stb.). így ezek mélyíthetik a krízisállapotunkat, ha a normatív átmenettel együtt jelentkezik egy váratlan, úgynevezett akcidentális krízis.
Értsd jól, ha várandós vagy, és történik egy haláleset a környezetedben, akkor az hatással lesz rád, és persze a gyászod mértékének megfelelően teheti nehezebbé a várandóságodat.
De nem kell ilyen messzire menni, ha nem is történik egy nagy trauma, amikor babát vársz, csak valamilyen más jellegű változás (melyet a pszichológia krízishelyzetnek tekint), mint például, költözés, az is hatással lehet rád. Mindenképpen fontos lehet, hogy milyen körülmények vezettek ezekhez a változásokhoz (saját döntés volt, vagy negatív eseménysor után alakult így), illetve nagy jelentőséggel bír az is, hogy hogyan kezeled (kezelitek) ezt a változást.
Ebben a cikkben én is írok olyan népi hagyományokat, amelyek segítik ezt az időszakot, de előfordulhatnak nehézségek, melyekkel még (a várandóságod mellett vagy pont emiatt) meg kell küzdened, és úgy érzed, hogy elakadtál vagy segítségre, támaszra van szükséged, akkor keress fel engem bizalommal, és beszéljünk a „babát várok konzultáció” keretén belül.
A perinatális (szülés/születés körüli) tudomány
egy nagyon gyorsan, lendületesen fejlődő tudományterület, ami újabb és újabb megfigyeléseket, kutatási eredményeket mutat be, hogy még jobban megértsük az emberi fejlődést, magatartást már a kezdetektől.
Korábbi elképzelések a magzati időszakről folyamatos átalakulásban vannak, mára már tudjuk, hogy a velünk született genetikai programunk a szociális kontextusban, vagyis környezetünkben minket ért hatásokkal együtt értelmezhető.
Tehát a születendő kisbabánk egyrészt hordoz magával egyfajta tudást, de hogy milyen emberré válik, az a környezetétől és az őt ért hatások függvénye képen alakul majd. Kimondhatjuk, hogy az agyunk állandó önmegújulásra képes tapasztalataink nyomát.
Sok kornak, kultúrának tudástárában megvan az elképzelés a fogantatásról, méhen belüli fejlődésről, a magzat és újszülött képességekről, és arról, hogy mit jelenthet a későbbi testi lelki, szellemi fejlődésre a korai életszakasz történései.
Mára már kutatások is bizonyítják, hogy a magzat képes a környezetéből származó ingerek észlelésére, az információ feldolgozására, és az adekvát (megfelelő) reakcióra. Rendelkezik a tanulás alapvető formáival, emlékezeti funkcióval. Képes életben maradni, és kötődni az őt gondozó személyhez azokkal a képességekkel, amelyeket ebben az érzékeny időszakban tökélyre fejleszt, ráadásul ezt már a magzati korban elkezdi, és a kutatások azt is bizonyították, hogy az anyai (külső környezeti) tényező hangsúlyosan befolyásolja a magzat képességeit, sokkal inkább mint a „genetikai program”, amit magával hoz.
Mit értünk tehát ezalatt?
Azt, hogy Te anyaként hatással lehetsz jó (és sajnos rossz) értelemben is a babád fejlődésére, képességeire. Tehát bizonyos értelemben „mérhető” hatással vagy a gyermeked életére, már a babavárás (sőt bizonyos értelemben már az azt megelőző) időszakban is.
Azt feltételezem, hogy Te, aki most ezt az írást tanulmányozod szeretnél mindent megadni a gyermekednek, és szeretnél őrá a lehető legnagyobb mértékben pozitívan hatni, a legjobbat szeretnéd neki adni, ugye?
Tulajdonképpen tehát a viselkedéseddel, a magzatoddal, babáddal való kommunikációddal, a tudatos felkészüléssel segítheted őt. Mégis úgy érzem, hogy emellett jó, ha megismered azokat a hiedelmeket, ritusokat, amelyek ezt a tudatos felkészülést támogathatják.
Mindenekelőtt, mit jelentenek a te életedben ezek a szokások, vannak egyáltalán. pl. („Lekopogod?” Szerencsét hoz számodra, ha találsz egy négylevelű lóherét stb.)
Mit is jelent?
Hiedelem: „Megalapozatlan, tévesen kialakított vélemény”.
Babona: „Bizonyos dolgoknak természetfölötti hatást tulajdonító hiedelmek.”
Eőry Vilma (főszerkesztő) 2013, Magyar értelmező szótár diákoknak, TINTA KÖNYVKIADÓ, Bp.
Magzatot és az anyát védelmező hiedelmek, rítusok és babonák
Nézzük tehát azokat a hiedelmeket, rítusokat, amelyek a népi kultúra szerint megvédik a babát vagy az anyát a várandóság idején, illetve ad választ az „eget rengető” kérdésekre, mint pl. arra, hogy milyen lesz a baba neme?
Kezdjük a baba nemének megjóslásával:
- A várandós nő hasának alakja elárulja, hogy milyen a baba neme: Ha gömbölyű a pocak, lány magzata van, ha csúcsos, akkor fiú.
- Ha a várandós nő sósat kíván, akkor fia fog születni, ha pedig édeset, akkor lánya.
- Ha sokat van rosszul a várandós anyuka, akkor lánya lesz; sokak szerint a fiúk kíméletesek az anyjukhoz.
- Úgy tartják, hogyha a várandós anyuka megszépül a terhesség alatt, akkor fiút vár, ha megcsúnyul, lánya lesz.
- Ha a várandós szódabikarbónát teszt a reggeli első vizeletébe és az pezsegni kezd, akkor fiú lesz, ha nem, akkor pedig lány.
- Ha a várandós lábán megerősödik vagy fokozódik a szőrzet, az fiúra magzatra utal.
- Ha a várandós haja bevörösödne, akkor kislánya várható.
S folytathatnánk a sort. Ugye nem kérdés szerinted sem, hogy hány esetben igazolódtak be ezek, mégis milyen érdekes, és manapság is nagy rutinnal teszünk ilyen megállapításokat, mert ilyen az ember.
Szerintem barátként, rokonként is
szeretnénk valahogy kapcsolódni ehhez a nagy eseményhez,
és ez a találgatás (bizonygatás vagy jóslás) pont jó lehetőségnek tűnik erre.
Mit csináljak, ha nem olyan a baba neme, mint azt szerettem volna?
Én szakemberként úgy gondolom, sok elvárás lehet a fejünkben, hogy milyen nemű babát szeretnénk, és olykor nem olyan lesz a baba, mint azt vártuk. Ilyenkor egy perinatális szakemberrel érdemes átbeszélni (lezárni, akár elgyászolni, elfogadni, a megérkezett gyermeked köszönteni), hogy így még jobb irányba segíthessük a megszületett vagy születendő gyermeket. Vallom, hogy sose titkold vagy szégyelld, hogy „nem ilyennek vártad”. Beszéljünk róla, hozzunk felszínre, és fogadjuk azt a gyermeket, aki érkezik. Mert ennek is oka van.
Ha úgy érzed, hogy szükséged lenne egy beszélgetésre a baba neméről, keress bizalommal. Kérd a „Babát várok konzultációt!”
Hogyan óvd a babát?
Szerintem számodra sem kérdés, hogy még sok-sok babonát, hiedelmet tudnék felsorolni, de most csak olyanokat említenék még meg, amelyekhez valamilyen szakmai gondolot szeretnék hozzáfűzni, visszacsatolva a cikk elején említett gondolatokkal. Miszerint, ha megfelelően kezeled a várandósság alatt téged ért stresszt, félelmeket, izgalmakat és változásokat, kríziseket, akkor pozitívan befolyásolhatod a gyermeked testi, lelki, szellemi fejlődését is.
- Ne mondjuk el a várandósságot a 12. hét előtt, hogy ne veszélyeztessük a babát.
Számomra ez a 12. hét egyfajta „biztonsági zóna”, rugalmas elgondolás sokkal inkább, mint egyfajta titok vagy valótlan babona lenne, mert a 12 hét előtt a baba sokszor „visszafordul”, és a várandósság befejeződik. Sokan úgy gondolják, ha a gyászuk titok marad, azzal jobban járnak, de mielőtt most jobban belemennék inkább egy olvasnivalót javaslok: Singer M. (2019): Asszonyok álmában síró babák.
Ehhez hasonló, az „idő előtt ne tegyünk” kapcsolódó hiedelmek:
- Ne vásároljunk be az I. trimeszterben babaruhákat
- Ne vegyük meg és / vagy ne állítsuk fel a bölcsőt, babaágyat a baba születése előtt.
Ha szakmai szemmel nézem, akkor tekinthetek ezekre az előkészületekre úgy, hogy egy anya tudatosan készül. Elképzeli a babás életet, életterének megváltozását. És fantáziálgatásával is táplálja a gyermekét, várja, és testi mellett érzelmi szinten is kapcsolódik vele. Akkor ez igenis hasznos tevékenyég-sorozat. Másrészt, ha a baba visszafordul, akkor az nem azért történik, mert a várandós nő „idő előtt” tett ezt vagy azt. Ráadásul, javaslom, hogy kezelje – segítséggel – helyén ezt a gyászos helyzetet.
Érthető azonban az is, hogy sok mindent megteszünk várandósként, hogy óvjuk, védjük a születendő gyermekünket, és erre is rengeteg tanácsot, javaslatot kapunk a hiedelmek világából, én csak néhányat említenék meg, mert ez megalapozza az átadni kívánt gondolatomat:
- „A várandós kismama ne csodálkozzon rá semmire, ami furcsa növény, állat, vagy csúnyának érzett ember, mert az vagy befolyásolja a kicsi szépségét vagy a bőrén különös folt formájában visszaköszön.”
- „Ha a várandós nagyon megkíván valamit, és eközben megérinti az arcát, akkor az a baba arcán majd ez valamilyen elváltozás formájában visszaköszön.”
- Ha a várandós nő szörnyűséget vagy ijesztő dolgot lát, tegye hasára a kezét vagy forduljon háttal.
Hogyan hat a várandós nő lelki élete a magzatára?
Ahogy a cikk elején beszéltem róla a várandós nő lelki élete hatással van a hangulatára ez fizikai és érzelmi szinten is kihatással van a magzatára, így ha úgy érzed, hogy valami – akár a fentiekhez hasonló – negatív élmény ért, akkor érdemes megtalálnod mielőbb azt, amely visszaegyenget téged a normál, harmonikus életérzés állapotába. A nehézségeket, kudarcokat, félelmeket, kríziseket senki nem tudja elkerülni az élete során. Bármennyire is vigyázni fogsz a gyermekedre, bizonyos, hogy előbb vagy utóbb kisebb vagy nagyobb nehézségekbe ütközik majd, vagy akár még egész kis korban megijedhet majd valamitől, hiába minden, ez elkerülhetetlen.
A legfontosabb tehát nem az, hogy elkerülje ezeket (mert az lehetetlen), hanem az, hogy jó példát tanuljon tőled arra, hogy hogyan tudja kezelni, hogyan teremthet ismét harmóniát. Tehát ha számodra az a megnyugtató, hogy az ijesztő dolgok után megsimogasd a hasad, és kimondd a babádnak, hogy „anya most nagyon megijedt, de minden rendben lesz, és már kezdek is megnyugodni, anya vigyáz rád..stb.”, akkor tedd bátran, hiszen ezzel te ténylegesen segítettél a magadnak és a kisbabádnak is visszanyerni az egyensúlyod.
Így ha kisbabát vársz, és úgy érzed stabilabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb is lehetne ez az időszak, akkor kérj tőlem konzultációt.
