Miért fontos a mese, mi a mese szerepe? Mikortól meséljek a gyermekemnek? Sok anyát foglalkoztat ez a kérdés. De vajon gondolkodtál-e már azon, hogy honnan a késztetés, hogy minden este mesélj neki? Erre és a mesékkel kapcsolatos sok egyéb kérdésedre választ kapsz ebből az írásból.
Mit nevezünk mesének?
Még mielőtt az irodalom óráról ismert definíció boncolgatásába kezdenék, nézzük először a “Mikor mesélünk?” kérdésre a választ.
- Hogy történt?
- Jól van, elmesélem… – szoktuk mondani.
Tehát, ha meg szeretnénk osztani valakivel egy történetet, akkor mesélünk. A klasszikus mesemondás és mesehallgatás egyik legfőbb jellemzője, hogy a hallgatóság a mesét a mesemondóval együtt éli át.
Az írott meséknek két nagy csoportját különböztetjük meg a mese szerzője szerint. Ha az író nem ismert és a mese szájhagyomány útján terjedt, sőt akár módosult is, akkor népmeséről beszélünk. Ha ismerjük a szerzőt, akkor műmesének nevezzük.
A mesék évszázadok óta hordozzák az emberi élet alapértékeit, megjelenítik feladatainkat, vágyainkat. A mesék többsége közös ősi gyökereinkre épül, azonban még a hasonló kultúrák között is lehet eltérés a mese felépítésében és stílusában.
Tudtad, hogy a dán családokban a meséknek nem mindig pozitív kimenetelű a vége? A mesék végén aztán átbeszélik, hogy miért volt szomorú vagy rossz a történet, és miért jobb a saját életük mint a szereplőké, így alapvetően nagyon boldog és elégedett gyermekeket nevelnek, akikből később boldog és életrevaló felnőttek lesznek. Nem csoda, hogy a dánok évről évre elnyerik a “legboldogabb ország” címét.
Mikortól meséljünk a gyermekünknek?
Mesélni már a babatervezés időszakában is érdemes. Akár lejegyezzük a történeteinket, akár nem, hasznos lehet nekünk vagy a később születendő gyermekünk számára.
Amikor babánk már a méhünkben növekszik, akkor is tudunk hozzá beszélni, mesélni neki. Ilyenkor osszuk meg vele az érzéseinket, a velünk történt eseményeket! Ha pedig már a karunkban tartjuk a gyermekünket, akkor mesélhetünk neki arról az időszakról, amikor még csak vártuk őt.
Minden gyermeknek segít a „hovatartozás” megélésében, ha tudja, hogy honnan érkezett. Ha gyermekünket örökbe fogadtuk, akkor is tudunk neki mesélni arról, hogy milyen érzés volt várni rá és készülni az érkezésére.
Hasonlóan az örökbefogadáshoz, sok anya számára könnyebb a meséken keresztül elmondani a gyermekének, ha például lombikban fogant vagy donortól született. Sok szakember foglalkozik már azzal a kérdéssel, hogy szülőként miként tudjuk megfogalmazni ezeket a dolgokat a saját családunkon belül.
Társas lényként alapvető szükségletünk a másokhoz való kapcsolódás, hogy legyen egy családunk, ahová tartozunk és ahol elfogadnak minket. Mindezt a mesék által élik meg a gyermekek, hiszen ők még nem tudják megfogalmazni a megértésre, az odatartozás érzésére irányuló vágyaikat.
A mesék által családunk felmenőiről, eredetünkről is többet átadhatunk gyermekünknek, amiben egy közös fotóalbum nézegetés is segíthet. E mellett a mesék a traumák feldolgozásában is segíthetnek. Ilyenkor érdemes egy családmesét, családtörténetet írni, amit egy szakember segítségével megtölthetünk pozitív elemekkel és ezáltal segíthetjük gyermekünk lelki felépülését. Ezekben a helyzetekben olykor felszínre kerülhet egy eltitkolt vagy nem ismert tény a családunk életéből, de ha ezzel megfelelően foglalkozunk, az előrébb viheti az életünket és sok mindenre magyarázattal szolgálhat.
Érdekes módon a titok jelenlétét a gyerekek különösen jól érzékelik, ezért is fontos, hogy jól kezeljük az ilyen eseteket. A tabu témák kapcsán is jó, ha felkészülünk a kérdésekre, ilyenkor is jó szolgálatot tehet egy általunk megfogalmazott mese. Ha tehát a gyerek kérdez és érdeklődik, akkor fordítsunk időt a válaszokra. Ha pedig szükségét látjuk, kérjünk segítséget!
A mese jótékony hatásai
Ha minden nap mesélünk a gyermekünknek, akkor az a napi rutin részeként segíti őt az eligazodásban, biztonságot ad számára és mindemellett az anya-gyermek kapcsolatot is erősíti.
A mese hatására fejlődik a gyermek érzelmi intelligenciája, kreativitása, képzelete, fantáziája és problémamegoldó gondolkodása. A beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre is pozitív hatással van. A mesének további fontos funkciója az örömszerzés, a feszültségoldás, a megnyugtatás, a kikapcsolás, a feltöltődés.
A mese története és példája által a gyermek felfedezi az összefüggéseket a világban és a környezetében, amelyben ő is benne él. A mese segítségével igazodik el a saját érzelmeiben is. A mindennapos meghitt együttlét megteremti a későbbi bizalmas anya-gyermek beszélgetések alapját.
Tudtad, hogy nem csak a gyermekeknek segíthet a mese?
Használják a párterápiában, a felnőtt pszichoterápiában, az anya- vagy szülő-gyermek kapcsolódásban legyen szó akár kisgyermekről, óvodásról vagy kiskamaszról. Speciális helyzetek elfogadásában, kezelésében, legyen az egy baleset, trauma, veszteség vagy fogyatékosság, szintén nagy segítő lehet a mese. A gyermek- vagy átmeneti otthonban, mélyszegénységben élőket pedig megerősíti abban, hogy képesek változtatni az életükön.
Ha érdekel a téma, szeretettel ajánlom figyelmedbe Boldizsár Ildikó: Meseterápia a gyakorlatban – a Metamorphoses Meseterápia alkalmazása c. könyvét.
Milyen a jó mese?
A gyermek életkorának, fejlődési szakaszának megfelelő. Nyelvezete a gyermek számára érthető, témája az érdeklődési körébe vág. Megtanulhatja belőle, hogyan érheti el a céljait és hogyan tudja megoldani a nehézségeket.
És mi a helyzet a „rossz” résszel?
Ha kihagyjuk a mesékből az összes rossz részt, valószínűleg elmarad a katartikus, feszültségoldó, felszabadító élmény. Nem lesz meg benne a „gonosz” feletti győzelem, azaz a nehézség leküzdése okozta sikerélmény, sőt úgy a „jó/igaz út” is csorbát szenved és a gyermeknek nincs mivel azonosulnia. A rossz részek kihagyásával esetleg pont a lényeg, egy karakter, egy esemény, egy cselekedet marad ki a meséből.
A mese így nem készíti fel a gyermeket az életre! Tudjuk, hogy az élet nem tündérmese. Valóban elég utópisztikus világ lenne az, ahol nincsenek konfliktusok, hanem minden szép és jó. Valljuk be, ez elég unalmas. Az embert a kihívások éltetik. Természetesen minél kisebb a gyermek, annál fontosabb, hogy a szereplők csak egyetlen egy és egyszerű tulajdonsággal legyenek felruházva (pl. jó vagy rossz).
Amikor átbeszéljük a gyermekünkkel a mesét, akkor már fogalmazhatunk úgy, hogy nem az ember rossz, hanem rossz dolgot tett. Ez a későbbiek folyamán is hasznos lesz, amikor a gyermekünk elkövet egy-két csínyt. Ilyenkor is érdemes megfelelően fogalmaznunk és nem azt mondanunk, hogy “rossz gyerek vagy”, hanem, hogy “rossz dolgot tettél”. De ez már egy másik blogbejegyzés témája…
Hogyan mesélj?
Ezekre mind-mind választ kapsz az Anya Tananyag Bázis előfizetőjeként! Hamarosan indul a csatlakozás!
Ha gyors segítségre van szükséged, hogy hogyan nevelhetsz boldog gyermekeket, akkor konzultáljunk.
